A bécsi repülőtér második földi kiszolgálási engedélyét október 25-től a Joint Sky Services viszi tovább, az Airline Assistance Switzerland (AAS) helyett. Az engedély a poggyász-, a teher- és postakezelést és a forgalmi előtér szolgáltatásait fedi le. A tervek szerint a forgalmi előtéren dolgozók a meglévő jogaikkal és szolgálati idejükkel együtt kerülnek át az új szolgáltatóhoz, az utaskiszolgálást pedig az AAS végzi tovább alvállalkozóként. A sajtóbeszámolók szerint a kötelező erejű megállapodás az utolsó hetekben még nem volt kész.
Hogy Bécsben pontosan hogyan zajlik az átadás, azt nem tudjuk, és ez az írás nem is erről szól. Az eset azért érdekes, mert láthatóvá tesz valamit, ami minden tendernél megtörténik, csak ritkán beszélnek róla.
Mi megy át, és mi nem
Egy szolgáltatóváltásnál általában átmegy a szerződés, átmegy az engedély, és jó esetben átmegy a személyzet nagy része. Ezek mind dokumentálva vannak.
Ami általában nem megy át:
- A valós időtartamok. Mennyi ideig tart ténylegesen egy forduló az adott állóhelyen, az adott géptípussal, az adott napszakban. A kézikönyvben szereplő normaidő ritkán egyezik ezzel.
- A le nem írt korlátok. Melyik állóhelyhez kell több idő, mert messze van a poggyászválogatótól. Melyik két ember nem dolgozhat együtt egy csapatban. Melyik vontató lassabb. Ezek a beosztást készítő ember fejében vannak.
- A képesítési előzmények. A mai állapot kevés: egy vitás esetben azt kell igazolni, hogy valaki márciusban rendelkezett-e a jogosítvánnyal. Ez külön probléma, és egy átadásnál élesen előjön.
- A teljesítés története olyan formában, amelyet a következő szolgáltató el tud olvasni.
Ezek jellemzően a távozó szolgáltató rendszereiben, táblázataiban és egy-két tervező fejében vannak. Az átmenő dolgozók sokat tudnak belőle, de amit tudnak, az nincs rendszerben.
Az üzemeltető szemszögéből
A tendert az üzemeltető írja ki. A kérdés az, mihez méri az ajánlatokat, és mihez fogja mérni az új szolgáltatót.
Ha az üzemeltető eddig a szolgáltató saját jelentéseiből látta a teljesítést, akkor az új szerződés szolgáltatási szintjei a régi szolgáltató saját számaira épülnek. Az új szolgáltatót pedig olyan alaphoz mérik, amelyet a régi írt magáról.
Ha az üzemeltetőnek van saját mérése, három dolog változik. A tender egy mért kiinduló állapotra épülhet. A szolgáltatási szintek a valós működéshez igazíthatók, nem egy becsült normához. És az érkező szolgáltató az első naptól ugyanazzal a mércével mérhető, mint a távozó, így látszik, ha az átállás alatt romlik valami, és az is, ha javul.
Ehhez nem kell optimalizálás. Terepi adatrögzítés kell, egy közös adatréteg és a végrehajtás nyilvántartása.
Az érkező szolgáltató szemszögéből
Az érkező szolgáltató megkapja az embereket és a szerződést, a tervet viszont újra kell építenie. Az első hetekben jellemzően normaidőkből tervez, mert más nincs, és a műszakvezetők papíron javítják a beosztást, mert ők tudják, mi a valóság.
Ezt az időszakot két dologgal lehet rövidíteni. Az egyik, hogy az átjövő kulcsemberek tudását minél előbb le kell írni korlátként, és őket meg kell nevezni a korlátmodell társszerzőjeként. A cél az, hogy amit tudnak, ne csak az ő fejükben legyen meg. A másik, hogy a végrehajtási adat gyűjtését az első naptól el kell kezdeni, mert minden hét, amelyik nélküle telik el, egy hét, amikor a terv a régi feltételezésekre épül.
Mit érdemes a szerződésbe írni
Az adat tulajdonjogát. Kié a végrehajtási adat, és milyen formában kerül átadásra a szerződés végén. Ha ez nincs leírva, a válasz általában az, hogy a távozó szolgáltatóé, olyan formában, amilyenben éppen van.
A párhuzamos mérést az átállás idejére. Néhány hétig a távozó és az érkező szolgáltató munkáját ugyanazzal a mérőrendszerrel mérni, hogy az összehasonlítás ne két különböző jelentés összevetése legyen.
A képesítési nyilvántartást előzményekkel. A teljes történetet, nem egy pillanatfelvételt az átadás napjáról.
Az adatvédelmet. Dolgozókról szóló személyes adat átadása szabályozott kérdés. Amit lehet, összesítve érdemes átadni, a többit pedig úgy, hogy annak jogalapja az elejétől tisztázott legyen. Ezt nem a szerződés utolsó hetében érdemes kitalálni.
A következő tender az aláírással kezdődik
Egy földi kiszolgálási engedély évekre szól, Bécsben 2033-ig. Ami addig történik, abból készül a következő tender kiinduló állapota. Ha az üzemeltetőnek addig sincs saját képe a működésről, a következő szolgáltatóváltásnál ugyanott fog tartani, ahol most.
Az Optimum Intelligence repülőtereknek és földi kiszolgálóknak építi a működés mérését és tervezését, a terepi adatrögzítéstől (Track · OptiTrack) a közös adatrétegen (Understand · OptiSight) és a végrehajtás nyilvántartásán (Manage · OptiCheck) át az optimalizálásig (Optimize · erdosP-3). Ha szolgáltatóváltás előtt áll, beszéljünk.