2026 őszén nehéz olyan repülőtéri konferenciaanyagot vagy szakcikket találni, amelyben ne szerepelne az „agentic AI”. Az ígéret nagyjából mindenhol ugyanaz: az operációs központban ügynökök figyelik a forgalmat, kapucserét javasolnak, újrasorolják az állóhelyeket, átütemezik a földi eszközöket, és mindezt valós időben.
Október közepén a Thoughtworks egy cikkében ennél józanabb állítást tett: a legtöbb repülőtérnek nincs egyetlen, egységes operatív képe, és ha egy ügynök egymásnak ellentmondó kapuállapot-adatokra támaszkodik, foglalt kapuhoz küldheti a csapatot. Ezzel egyetértünk, és szerintem érdemes egy lépéssel tovább is menni.
Az ügynök annyit ér, amennyit a legrosszabb adatforrása
Vegyünk egy hétköznapi helyzetet. Az AODB szerint a 14-es állóhely szabad. A fordulókövető rendszer szerint ott még áll egy gép, mert a hátrahúzás késik. A beosztás szerint a rakodócsapat rendelkezésre áll, a kártyaolvasó szerint két tagja még nem lépett be a műszakba.
Egy tapasztalt diszpécser ezt a helyzetet észrevétlenül megoldja. Tudja, hogy az AODB a távoli állóhelyeknél késve frissül, tudja, hogy a kártyaolvasó a 2-es kapunál néha nem küld adatot, és tudja, kit kell felhívni. Ez a tudás sehol nincs leírva.
Az ügynök ezt nem tudja. Ha nincs leírva, hogy melyik mezőnél melyik forrás az irányadó, és hány perces adat számít már elavultnak, az ügynök vagy az első választ kapott forrásnak hisz, vagy annak, amelyik a megfogalmazott kérdéshez a legjobban illik. Egyik sem szabály.
Ezért az első projekt az adat: a források egy helyre kerüljenek, közös definíciókkal, és az adat hordozza a saját jelentését úgy, hogy egy ember és egy modell is ugyanúgy olvassa. Ez unalmasabb munka, mint egy ügynökdemó, és ettől függ minden, ami utána jön. Erről az operatív adatokról szóló írásban részletesebben is írtunk.
Hol szülessen a döntés
Tegyük fel, hogy az adat rendben van. Az ügynök javasol egy kapucserét. Figyelembe vette-e a csapat pihenőidejét, a jogosítványokat, azt, hogy a szükséges vontató éppen karbantartáson van, és hogy a két állóhely között mennyi a gyaloglási idő?
Egy nyelvi modell mindig ad választ, és a válasz hihetően fog hangzani. Azt viszont nem tudja garantálni, hogy a válasz megvalósítható, mert nincs fogalma arról, hogy „ilyen megoldás nincs”. Erről egy korábbi írásunkban hosszabban is írtunk.
A munkamegosztás, amit mi helyesnek tartunk:
- a nyelvi modell lefordítja, ami történt, a megoldó által érthető paraméterekre,
- a megoldó kiszámolja a tervet a korlátokon belül,
- a nyelvi modell elmagyarázza az eredményt annak, aki dönt.
Az ügynök tehát nyugodtan meghívhatja a megoldót, és ez jó irány. Csak ne ő legyen a megoldó.
Mire jó valóban a nyelvi modell
Arra, amiben tényleg erős: szöveget olvas. Egy földi kiszolgáló működési szabályai, a kollektív szerződés, a beosztási szabályok és a belső utasítások mind dokumentumok. Ezekből a nyelvi modell elkészítheti a korlátmodell első változatát, amelyet egy szakterületi ember átnéz és kijavít. Ez valódi munkát spórol meg, és a hibái láthatók, mert egy ember ellenőrzi őket.
A másik terület a felület. A műszakvezetőnek nem kell látnia az optimalizálót. Elmondja, mi történt, módosítja a tervet szavakkal, és visszakapja, miért ez az új terv. A döntést közben a megoldó hozza.
Öt kérdés a szállítóhoz
Ha egy szállító ügynököt ajánl a forgalomirányításba, ezekre a kérdésekre érdemes választ kérni, mielőtt bárki demót néz:
- Ha két forrás ellentmond egymásnak, melyik az irányadó, és hol van ez leírva?
- Ki ellenőrzi a javaslat megvalósíthatóságát: maga a modell, vagy egy megoldó, amely a korlátokat ismeri?
- Ugyanarra a bemenetre ugyanazt a javaslatot adja-e kétszer egymás után?
- Visszakövethető-e utólag, miért döntött így, olyan formában, amelyet egy hatósági vagy szerződéses vizsgálat elfogad?
- Mi történik, amikor a modell szolgáltatója frissíti a modellt, és a viselkedés megváltozik?
Az utolsó kérdés a legkényelmetlenebb. A nyelvi modellek gyorsan javulnak, de a viselkedésük nehezen kontrollálható. Ahhoz, hogy operatív döntésekben megbízzanak bennük, előbb-utóbb tanúsítani kell őket, ahogy minden mást is tanúsítanak egy repülőtéren. Érdemes már most úgy építeni, hogy ez lehetséges legyen.
A sorrend
Először egységes operatív kép, közös definíciókkal. Utána egy determinisztikus döntési réteg, amely ismeri a korlátokat. A nyelvi réteg erre kerül rá, és ott nagyon hasznos.
Fordított sorrendben is lehet kezdeni. Akkor viszont egy jól beszélő rendszert kap, amely magabiztosan hivatkozik arra az adatra, amelyik éppen elérhető volt.
Az Optimum Intelligence építi az egységes operatív adatréteget (Understand · OptiSight) és az erdosP-3 megoldót, amelyet emberek és szoftverek is meghívhatnak, a nyelvi réteggel együtt. Itt olvashat róla többet, vagy írjon nekünk.